Miért nem tudunk ilyenek lenni?

 

Máté 18:3

„Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.”

 

Mit tennél, ha nyugodt és békés életed lehetne? Milyen érzés lenne, ha nem vennének körbe a problémák, ha nem lenne gond a pénz, nem fájna a lelked? Láttam egy képet, amellyel kaptam egy kijelentést.

 

 

Egy pici gyermek, pelenkában szaladgált a tengerparti homokban. Apuci is ott volt vele. A gyermek felszabadultan nevetgélt, szaladgált, játszadozott. Nem törődött semmivel. Nem gondolkodott azon, hogy szabad-e nevetgélnie, játszania vagy szaladgálnia. Néha nevetve apucira nézett, majd folytatta a játékot.

Isten azt mondja, hogy legyünk olyanok, mint a gyerekek. De milyen is egy kisgyerek? A kisgyerek nem gondolkodik azon, hogy mit szabad és mit nem, ő szabadon játszik. Bizonyára te is hallottad már a „gyerekszáj” kifejezést. A gyerekek őszinték, kimondják azt, amit gondolnak. Nem gondolkodnak, hogy szabad-e mondani vagy sem, kimondja, amire gondol.

Ha azt mondod a gyermekednek, hogy megyünk a vidámparkba, akkor izgatottan várja. Nem kérdőjelezi meg, hiszen apuci azt mondta, hogy megyünk, akkor az úgy van. Ha éhes, akkor a szüleitől várja a hamit. Ha szeretne valamit, akkor a szüleitől kéri, hiszen tudja, hogy ők azok, akik betölti minden szükségét.

A munkahelyemen az egyik kolléganőm, amikor munka ügyben elutazott, mesélte, hogy amikor becsomagolt a bőröndbe, akkor a pár éves kisgyereke beletette a bőröndbe a pelenkát. Akkor vette csak észre, amikor megérkezett és kinyitotta a bőröndöt. Mert a kisfia tudta, hogy anyuci mindig vele van. Fel sem merült benne, hogy anyuci munkaügyben utazik el és most nem fogja magával vinni.

Isten azt mondja, hogy legyünk olyanok, mint a gyerekek. Mi mégis milyenek vagyunk? Nem merünk szabadon játszani, nem tudunk szabadok lenni a gondoktól. Pedig apuci ott van és vigyázz ránk. Félünk, hogy nem lesz mit enni, nem lesz ruha, nem lesz pénz, nem tudjuk kifizetni a számlákat.

Nem merünk őszinték lenni. Nem osztjuk meg Istennel azt, ami valóban a szívünkben van, mert félünk a büntetésétől. Aggódunk, hogy mit fogsz szólni, ha valami rosszat csinálunk vagy mondunk. Szégyellünk dolgokat és nem mondjuk el Istennek, pedig Ő látja és tudja. Előbb tudta, mint te. Már a világ teremtése előtt eltervezte, hogy létezni fogsz, látta már akkor ezeket a dolgokat, Ő mégis úgy döntött, hogy megteremt téged, hogy szeret és a fiát adta érted. Annak ellenére, ami a szívedben van. Néha, amikor elmesélem, hogy miket mondtam Istennek, sokszor látom az elképedt arcokat. Egy kisgyerek nem gondolkodik azon, hogy gyönyörű szavakkal mondja el, azt, ami a szívén van. Ő kimondja úgy, ahogy tudja, ahogy jön. Mi miért nem tesszük ezt meg? Miért aggódunk attól, hogy helytelen egy szó? Miért akarunk ékesszólóan beszélni? Ha egy kisgyereknek kell egy túró rudi a hűtőből, nem kezdi el mondogatni: „Fenséges Apuka, aki ott lakozol a gyönyörűséges lakásban, térden állva kérlek, Oh Uram, hogy adj nekem egy túró rudit, ha méltónak találsz rá!” Neeeem, a kisgyerek, csak ennyit mond: Kéjek judit.

Amikor nem bírjuk a terheket, a tanulási folyamatban elesünk és fellázadunk, akár még káromkodunk is. Ezek mind benne vannak a tervben. Miért gondoljuk azt, hogy Isten haragszik érte? Isten szabaddá akar tenni és nem egy bábbá, aki akkor is elbújik Isten elől, ha véletlenül káromkodott egyet. Amikor el vagy keseredve és sírsz, amikor kijön belőle az a sok szemét és keserűség, ilyenkor miért nem mersz Isten szeme elé kerülni? Isten szabaddá akar tenni, hogy ilyen állapotban is bátran mehess hozzá! Sőt, meg akar szabadítani, hogy ilyen állapot ne legyen soha többé, mert Ő azt szeretné, ha szabadon szaladgálnál és játszanál.

I. János 4:18

„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.”

Akkor vagy teljes a szeretetben, ha nincs semmilyen félelmed, szorongásod Istennel szemben. Ha tudod, hogy betölti a szükségeidet, ha tudod, hogy bármikor mehetsz hozzá, ha mersz őszinte lenni vele! Amikor a legféltettebb szégyenletes titkaidat is elmondod neki. A tökéletes szeretet kiűzi a félelmet, nincs mitől tartanod.  

Példabeszédek 8:30-30

„én már mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap, színe előtt játszadozva mindenkor.

Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben.”

Jézus ott volt a teremtésnél és játszadozott. Gyönyörködtek az emberekben, amikor még vallás nem is létezett. Mi miért nem tudjuk ezt megtenni? Miért félünk bármitől is, amikor a Világmindenség teremtője az apukánk? Ő a legjobb barátunk, neki bármit elmondhatsz, meg fogja érteni. Itt az ideje, hogy végre olyanok legyünk, mint a gyerekek, őszinték és szabadok, nem kételkedve abban, hogy Isten jót tervezett a számunkra. Teremtsünk meg a jövőnket, vegyük át az áldásokat, mert „ahogy Ő, úgy vagyunk mi is ezen a Világon.” Isten azt szeretné, ha te is felszabadultan játszanál előtte, mint egy kisgyerek.

Ha szeretnéd bátorító üzeneteket kapni, kattints ide! 

Tetszik az oldal? Ajánld barátaidnak!