Amikor már az elején elcseszed

 

Te is ismered az érzést, amikor új évi fogadalmat teszel, de nem valósítod meg? Közismert, hogy az új évi fogadalmak nem működnek. Évekig én is mindig tettem valami új évi fogadalmat, de soha nem lett belőle semmi. Most az első elkeseredésem után jót nevettem, hogy miért?

Több éve kialakítottam azt a szokást, hogy új évi fogadalom helyett már november, decemberben elkezdem az új dolgok megvalósítását, hogy ne új évi fogadalom legyen. Mégis tegnap született bennem egy döntés, hogy január 1-vel elkezdem az új programomat, amit kitaláltam magamnak. Mert a január 1-je, az olyan szép kerek kezdés. Habár, már tavaly is csináltam a programot, mégis az volt bennem, hogy reggel felkelek és nekilátok.

Kitaláltam, hogy 1-jén felkelek és edzéssel kezdek, majd zuhany után Istennel töltöm az időt, tanulok, írok, stb. Mi lett belőle? Már január 1-jén délelőtt 10-kor kudarcot vallottam. Amit elterveztem, nem jött össze. 8 körül felkeltem, de nagyon éhes voltam, így edzésnek lőttek. Küszködtem, 10-kor ránéztem az órára és megállapítottam, hogy 10 órára már túl akartam lenni az edzésen és a zuhanyzáson. Ennyit az új évi fogadalomról.

Először végigfutott az agyamon a szokásos, hogy mennyire pancser vagyok, majd úgy döntöttem, hogy azt választom, amit Isten mond rólam. A hitet választom, azt, amilyennek Isten lát. Belegondolva igazából a változtatás nem abból áll, hogy azonnal, elsőre teljesül minden és ki is pipálhatod. Ahogy egy kedves ismerősöm mondja mindig: „Ne feledd, ez nem sprint, hanem maraton.”

Isten nem jó sprinteléseket szeretne, hanem azt, ha lefutnád a maratont. Az pedig bizony hullámvölgyekkel jár. Lehet, hogy jól startolsz a sprintnél, viszont a célnál orra buksz. Ez pedig csak egy rövidtávfutás volt.

Mi lenne, ha változtatnánk a látásmódon? Lehet, hogy a startnál késve indulsz, lehet, hogy a startpisztoly lövése után azonnal elhasalsz,  de mi van, ha felállsz és lefutod a maratont? Mi van, ha még útközben vagy ötvenszer hasra esel, de felállsz és mégis beérsz a célba? Mert nem az számít, hogyan startolsz, hanem az számít, hogy végigcsinálod-e.

Erről a témáról már én is írtam, de ma az egyik hírlevél erről szólt: „Ma van a hátralévő életed első napja.” A jövőd ma kezdődik. Nem számít, honnan indulsz, nem számít, hányszor esel hasra, nem számít, hogy mennyire pancser vagy. A jövőd ma kezdődik. A jövőd olyan lesz, ahogyan ma gondolkodsz, amiket ma teszel. Ha elcseszted már rögtön az elején, mint én január 1-jén már délelőtt 10 órakor, semmi baj. Mert nem arról szól, hogyan sprintelsz, hanem arról, hogy végigcsinálod-e. Mert a győzelem, elcseszéseken, bukásokon, kudarcokon át vezet. A győztes tudja, hogy nincs bukás és kudarc nélkül győzelem. A győzelemhez vezető út hullámvölgyeken keresztül visz. A hullámvölgyek pedig tanítanak. Nem a kudarc a legnagyobb ellenséged, hanem az, ha nem folytatod az utat.

Isten valami újat akar neked létrehozni, valami csodálatosat. Állj fel és fusd végig azt a maratont, mert valami bámulatos dolog vár rád, valami olyan, amiről álmodni sem mertél.

Én a sprintnél elhasaltam, aztán edzés helyett, zuhany után a második napirendi pontomra tértem rá. Istennel töltöttem az időt. Elolvastam a napi kis bibliai részt és elkezdtem gondolkodni rajta. Éreztem, hogy valami van ott mögötte, valamit mondani akar most Isten. Csodálatos dolgokra vezetett rá, együtt gondolkodtunk. Hamarosan megírom, hogy mit mutatott meg. Addig is a legfontosabb: Ne feledd, ez nem sprint, hanem maraton. Az életed hátralévő része, a jövőd pedig ma kezdődik!

Szeretnél ehhez hasonló üzeneteket kapni? Kattints a ide!

Tetszik az oldal? Ajánld barátaidnak!